D Moll Toccata És Fúga
- D moll toccata és fugain
- D-moll toccata és fúga – Wikipédia
- Műfaja
- Kotta
- Ki írta a d-moll toccata és fuga-t
- Johann sebastian bach orgonára
Első és mai napig legjelentősebb zenekari átiratát Leopold Stokowski komponálta 1927 -ben a Philadelphia Orchestra számára, melynek bemutatójára a következő évben került sor, a New York -i Carnegie Hallban. Az átirat 1952 -ben nyomtatásban is megjelent. 1947 -ben Ormándy Jenő is elkészítette saját átiratát, melyet a Philadelphia Orchestrával hanglemezre rögzített. Ormándy pont Stokowskit követte ezen zenekar vezetői posztján. Filmzeneként először az 1931 -es Dr. Jekyll és Mr. Hyde című horrorfilmben jelent meg. Azóta a horrorfilmekben, thrillerekben klisévé vált, hogy a gonosz karakter témájaként használják. Felépítése [ szerkesztés] Felépítésében a német és németalföldi barokk toccata-fúga kombinációkat követi, amilyeneket Jan Pieterszoon Sweelinck vagy Dietrich Buxtehude művei között is találunk. Három részből áll, a bevezető toccataból, a fúgatémából és a kódából (lezárásból). Toccata [ szerkesztés] A toccata szó az olasz toccare (érinteni) igéből származik. Átvitt értelemben: "megérinteni a billentyűket", vagyis bejátszani, kipróbálni a hangszert – ezt a szerepet tölti be az önálló hangszeres darabként a 16. században megjelent műfaj.
D moll toccata és fugain
D-moll toccata és fúga – Wikipédia
Különös ismertetőjele viszont, hogy a hangszeres virtuozitást helyezi előtérbe, gyorsan pergő futamok, látványos akkordmenetek, szabad, rögtönzésszerű építkezés jellemzi. Ebben a műben az egyik kéz az akkordkíséretet, a másik kéz a virtuóz futamokat játssza. Ez a rész a felső regiszterekben kezdődik, majd folyamatosan halad lefelé, míg végül elhal. Fúga [ szerkesztés] A fúga ellenpontozó műforma, elnevezése latin fugere (kergetni) szóból keletkezett, mert lényege abból áll, hogy több szólam egy rövid zenei frázist vagy hosszabb-rövidebb témát több ütemen keresztül, minden rokonhangnemben ismétel; úgymond egyik a másikat pihenés nélkül kergeti, hajszolja. A századokon át fejlesztett többszólamú zenéből végül a 18. században magas színvonalra emelkedett, kiváltképpen Johann Sebastian Bach és Georg Friedrich Händel műveiben. Ebben a műben, mind a négy szólamban egy csak tizenhatodokból álló téma jelenik meg. Kóda [ szerkesztés] A kóda elnevezés az olasz coda (farok) szóból származik. A mű vagy tétel végére illesztett hosszabb-rövidebb záradék, utójáték, epilógus.
Műfaja
Kotta
Ki írta a d-moll toccata és fuga-t
d-moll toccata és fúga orgonadarab Johannes Ringk kézirat másolatának töredéke Zeneszerző Johann Sebastian Bach Opusszám BWV 565 Keletkezés 1707 körül Megjelenés 1833 Hangnem d-moll Hangszerelés orgona Időtartam 9-10 perc ISWC T-927. 320. 163-1 A d-moll toccata és fúga (BWV 565) Johann Sebastian Bach német zeneszerző orgonára komponált műve. A mű mind a zeneszerző munkásságának, mind az orgonairodalom egyik legismertebb műve. Története [ szerkesztés] A mű keletkezésének időpontja és Bach szerzősége egyaránt vitatott. A legtöbb forrás és bizonyíték arra mutat, hogy a mű valamikor az 1700-as évek elején keletkezett, feltehetően 1707 körül, Bach ekkor már 22 éves volt. Egyes kutatók azonban azt állítják, hogy a mű érettsége, virtuozitása alapján később, csak Bach életének utolsó éviben ( 1750 előtt) keletkezett, ennek ellentmond a legkorábbi fennmaradt kézirat feltételezett datálása. Lehetséges szerzőként felmerül Bach tanítványának, Johann Peter Kellnernek a személye, aki azonban 1705 -ben született, így a mű feltételezett keletkezésekor mindössze 2-3 éves volt.
Johann sebastian bach orgonára
A legkorábbi fennmaradt kéziratot feltehetően Johannes Ringk készítette, amikor Gräfenrodában Johann Peter Kellner tanítványa volt, ami Bach szerzőségét támasztja alá. A kézirat első publikálására 1833 -ban került sor. Lehetőségként felmerül, hogy Bach valamelyik korabeli tanítványának improvizációját jegyezte le. Kiadása [ szerkesztés] A mű első nyomtatott kiadására csak 1833 -ban került sor Felix Mendelssohn-Bartholdy nyomására és közreműködésével, aki az 1830-as évektől kezdve folyamatosan a repertoárján tartotta a művet. Átiratai [ szerkesztés] d-moll toccata és fúga –Hangminta Az első zongoraátiratot Liszt tehetséges tanítványa, a lengyel származású Carl Tausig készítette, az átirat 1868 és 1881 között több alkalommal is szerepelt a lipcsei Gewandhaus programján. A legismertebb zongoraátirat Ferruccio Busoni nevéhez köthető, mely számos filmben szerepelt. Max Reger négykezes változatot készített a műből. Szólóhangszeres átiratai közül említést érdemel Jean-François Marcoux, mesterének Jean-Simon Taillefernek dedikált, harmonikára készült változata.
- Az ókori és a mai olimpia összehasonlítása
- Stanley a szerencse fia tartalma teljes
- Focus - A látszat csal - indavideo.hu
- Jobb oldali mellkasi fájdalom levegővételkor
- Ki írta a d-moll toccata és fuga-t
- Városnéző kisvonat Komárom | Osztalykirandulasok