Április 16-án reggel elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, kétszeres Jászai Mari-díjas és háromszoros Kossuth-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának tagja, a magyar színház- és filmművészet kedvelőinek megkerülhetetlen tisztelettel övezett színésznője. Törőcsik Mari 86. évében járt A legtöbbet díjazott magyar színészként számontartott Törőcsik Mari hosszas betegeskedés után péntek hajnalban távozott, életének 86. évében, adta hírül a Nemzeti Színház társulata. A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Törőcsik Mari 1962-ben / Fotó: MTI / Farkas Tamás A Körhintát követő szédületes hullámvasúthoz hasonlatos karrierút Törőcsik Mari a Tisza melletti Pélyen született, 1935. november 23-án. A filmek iránti szeretete már kiskorában megmutatkozott, és elsőként vélhetőleg a mozit üzemeltető nagyapja hatására került kapcsolatba a mozgókép művészetével.
Egyik hazafelé tartó vonatúton mesélt neki egy barátja a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról, a fiatal Törőcsik akkor határozta el, hogy neki is ott a helye. Fel is vették az operettszakra, csupán elsőéves volt, mikor megkapta Fábri Zoltán Körhinta című alkotásának főszerepét, Pataki Marit. Anyakönyvezett nevét ekkor változtatta meg Fábri javaslatára Marira. "Anélkül, hogy a húszéves művésznő tudott volna róla, ő volt a fesztivál legnagyobb sztárja, ő érdemelte volna az Arany Pálmát" – írta 1956-ban a cannes-i filmfesztiválon bemutatott film kapcsán Francois Truffaut Törőcsikről. A film nem várt sikert hozott számára, főiskolásként több filmet forgatott, mint a kor népszerű színészei. Ekkor készült a Külvárosi legenda, a Vasvirág, az Édes Anna, a Szent Péter esernyője. Törőcsik Mari (Fotó: Wikipedia/Bálint F Gyula) Érzékeny ember, aki az élet legapróbb igazságtalanságát is érzékeli Diplomáját is csak évtizedekkel később kapta meg, de a Nemzeti Színház már 1958-ban szerződtette, és a filmrendezők is szinte kézről kézre adták.